Anyám kitünöen fözött, nagyszerü ebédek-vacsorák kerültek az asztalunkra.
Ezt a szenvedélyét a hétvégén és ünnepnapokon tudta teljesen kiélni, hétközben apám a gyárban, én anyámmal az intézetben ebédeltünk.
Zelleres krumplisalátája, fokhagymás-füszeres tejben pácolt sültje- mérföldkövek voltak a kulináris izlésünk kialakitásában.
Az akkori közellátás sok kivánni valót hagyott, de anyám mindenböl valami nagyon izletes ételt varázsolt.
Szerettem a konyhában sürögni, segiteni, figyelni hogy készül a különbözö nyersanyagokból mindaz a finomság amit délben tálal és tanultam.
Sok hasznos tippet és receptet mondott- mutatott anyám és nagyanyám, amiknek ma is hasznát veszem.
Csak ha mosogatni kellett akadt mindig azonnal megirandó leckém, amit sajnos elfelejtettem.
Szüleim sokszor hivtak vendégeket, szerették a társaságot.
Az 50-es és 60-as évek elején nem is voltak nagy lehetöségek Sopronban szórakozni járni.
Egyik kedvelt hely a Várkapu volt, ahol ma egy bank van.
Gyula néni zongorázott ott, kellemes hangulatu hely volt, mesélte el anyám.
Késöbb megnyilt a Löver szálló, annak bárjával bövült a mulatási választék, a SZOT üdülö bárja mellett.
De a legjobb bulikat privát rendezték.
Születés és névnapok, szilveszter, vagy csak úgy összejöttek.
1959? 60? volt?? már nem tudom pontosan.
Anyámék meghivták barátaikat nálunk szilveszterezni.
Már hetekkel elöbb elkezdödtek a beszerzések, úgy élemiszer mint ital szektoron.
Bort beszerezni nem volt nehéz, a poncichtereknél mindig lehetett kapni.
Anyám megtervezte a menüt, szendvicsek, édes és sós apróságok, éjfél után korhelyleves.
Ùjév napján pedig a barátokkal együtt egy pontyebéd.
Apámra maradt a ponty beszerzés feladata, amit sikerrel végrehajtott.
Megvoltak a szükséges ismeretségek, titokzatos források, amire annak idején sok szempontból szükség volt.
Jött haza egy bölöm nagy vödörrel, amiben egy nagy ponty ült.
Lajos.
Èn neveztem el Lajosnak, mert szerintem hozzá semmi más név nem illet, és úgy nézett ki mint egy Lajos.
Apám elöször meghökkent a név miatt, imádott bátyját hivták Lajosnak.
Kislányom, hasonlit ez a hal Lajos bácsira??? kérdezte tölem.
Közöltem vele, hogy nem, Lajos bácsi sokkal jobban néz ki, de ezt a halat egyszerüen Lajosnak hivják.
Apám ismerte anyám és az én mániámat, mindennek nevet adtunk, úgyhogy belegyezett.
Nevetve mesélte anyámnak a konyhán, hogy új albérlönk van, Lajos.
Lajos beköltözött a fürdökádba, hogy utolsó óráit méltóan tudja leélni.
Bejártam rendszeresen ellenörizni, hogy Lajos jól van és kenyérmorzsákkal tápláltam.
Akartam meleg vizet ist a kádba engedni, hogy Lajos ne fázzon, de szüleim elmagyarázták hogy élnek a halak, és a Fertö tónak nincs központi fütése.
Anyám duhogott egy kicsit, hogy a fürdökád lassan úgy néz ki mint egy disznóól, de engem nem lehetett Lajostól eltávolitani.
Bevittem kis gyerekszékemet, és több rendbelileg akartam Lajost simogatni, mig apám megmagyarázta, Lajos egy hal, és nem kutya vagy macska.
Lajos nem volt játszani vagy simogatni való állat sajnos, de kökeményen öriztem.
Elérkezett szilveszter napja, anyám a konyhában sürgött-forgott nagyanyámmal.
Nagyanyám legendásan jó és gyönyörü palacsintát tudott sütni, anyám azokat megtöltötte sonkával-sajttal és füszeres sült vagdalt hússal, a többi finomságok között.
A tüzhelyen lassan rotyogott a korhelyleves, inycsiklandozó illatok szálltak mindenfelé.
Persze én elcsentem néhány palacsintát, gyorsan bekentem baracklekvárral és stikában gyorsan felfaltam.
A palacsinta fogyasztás a fürdöszobában történt, és én többrendbelileg megpróbáltam Lajost rábeszélni, kóstolja meg ö is a finomságot.
Valahogy nem szerette a baracklekvárt.
Ültem székemen és majszoltam, közben gondolkodtam.
Fö gondolatom volt, mi lesz Lajossal.
Teljes mértékben tisztában voltam a ténnyel, hogy Lajost meg kell gyilkolni, mert egy élö ponytyot nem lehet elkésziteni.
Ez a gondolat nekem egyáltalán nem tetszett.
Bementem apámhoz a szobába és megkérdeztem, mi lesz Lajossal?? ki öli meg?
Apám summázott, el akarta a figyelmemet terelni a Lajos-gyilkosságról, de nem sikerült.
A végén kinyögte, hogy Lajost sajnos ki kell végezni, mert egy élö halat minden belsöséggel nem lehet megfözni.
Erre én hatalmas zokogásba törtem ki, apámat hóhérnak neveztem, minden undok jelzöt ami eszembe jutott rámondtam.
Orditásomra bejött anyám és nagyanyám is a szobába, anyám rögtön sejtette honnan fúj a szél.
El kell mondanom, hogy gyerekkoromban szünet nélkül hordtam mindenféle állatokat haza.
Egyszer egy kétbevágott giliszta feleivel érkeztem, és addig nem nyugodtam, mig a szerencsétlen giliszta mindkét sebesült végére nem került ragtapasz.
Utána levittem a Lizi néni kertjébe, és sok szerencsét kivánva elengedtem a kétrészes gilisztát.
Télen egy nagy kartonban az erkélyen Lincsi a sünddisznó aludta át a telet.
Gyüjtöttem az avart a Deák téren, hogy meleg kuckója legyen, és kikönyörögtem anyámtól egy régi törölközöt, ami Lincsi kényelmét kellett hogy szolgáljon.
Lincsi hálából egy pár nagyon elszánt bolhát ajándékozott nekünk.
Szobám ablaka elött mindig volt madáretetö, télen órákon át figyeltem a cinkéket és más kosztosokat.
De visszatérek Lajosra.
Szilveszter reggel Lajos újra beköltözött a vödörbe, apám befütött a fürdöszobába tisztálkodás miatt.
Anyám morogva sikálta a bemorzsázott kádat.
A fürdés után bekerült a ponty megint a kádba, én azonnal vittem székemet.
Szobámban már kikészitettem egy könyvet, amit Lajos mellett akartam olvasni.
Ùgy gondoltam, egész éjjel vigyázni fogok a halra, nehogy megöljék mig alszom.
Este jöttek a vendégek.
Ettek, ittak,beszélgettek- vidámak voltak.
Nálunk akkor egy bérzongora állt az egyik szobában, az én tanulmányaim miatt döntöttek igy szüleim.
Anyám zongorája nagyanyáméknál volt, apám szerint igy nekem könnyebb volt gyakorolni.
Ha gyakoroltam, mert inkább mindenféle slágereket próbáltam zongorázni.
Anyám egyik kollegája kitünöen játszott, ö szolgáltatott zenét, tudtak a felnöttek táncolni.
A zongora szünetekben bekapcsolták a rádiót.
Kellemesen szórakoztak, én pedig egyre álmosabban olvastam a meleg fürdöszobában.
Valamikor éjfél után apám bevitt ágyamba.
Másnap reggel a boldog újév kivánságok után rohantam a fürdöszobába,ahol Lajos úszta köreit a kádban, amennyire tudta.
Egy kicsit szük volt.
Ùgy 9 óra felé észrevettem, hogy apám a pincéböl egy hasáb fát hozott.
Letette az elöszobába, egy darabig anyámmal suttogott a konyhán és bejött hozzám.
Megkérdezte, nem akarok átmenni a szomszédba boldog újévet kivánni.
Elöször igent mondtam, de aztán eszembe jutott, ez egy elterelö hadmüvelet.
Engem kell eltávolitani a Lajos gyilkosság szinhelyéröl.
Nem mentem, és megmondtam apámnak kerek perec, tudom miért menjek el.
Apám elkezdte magyarázni, hogy délben megint vendégek jönnek ebédre.
Erre én kökeményen szemébe mondtam, jöjjenek nyugodtan a vendégek, de Lajost nem fognak enni.
Egyenek rántottát vagy palacsintát, van még .
Anyám a konyhán màr mindent elökészitett a Lajos-fözéshez.
Lajosnak egy zöldséges ágy lett volna az utolsó nyugvó helye, úgy akarta anyám a sütöben párolni.
Egyre késöbb lett, én elszántan vitatkoztam apámmal a fürdöszobában, és nem voltam hajlando kimenni onnan.
Apám többször kiment a konyhára, tudóstani anyámat a Lajos-ügyröl.
11 óra körül megadták magukat.
Anyám elkezdett rögtönözni a vendégeknek, volt még egy és más a hütöben.
12 órakor megérkeztek az elsök.
Apám nevetve mesélte, nem lesz ponty.
Nem zavarta ez a vendégeket különösebben, mert ismerték anyám fözö tehetségét.
Finom ebédet tálalt anyám, és Lajos ez idö alatt a kádban élte életét.
Egyik vendég megkérdezte, mi lesz most a hallal.
Ùjév délutánján egy furcsa menet hagyta el a Pázmány utcát.
Elöl apám és én a vödörrel, amiben Lajos ült.
Természetesen eljöttek velünk a vendégek is, egy kacagó menet ment a buszmegálló felé.
Kimentünk a Tómalomra, ahol Lajost ünnepélyesen elengedtük.
Nagy csobbanással ment be a vizbe, és én azonnal megsértödtem, hogy ez a hálátlan hal még meg sem köszöni, hogy életben maradt.
A napot nálunk fejeztük be, egy szép, vidám estével.
Èn voltam a föhös, mint a Lajosok örangyala.
Bekerült ez a szilveszter a családi történetek sorába.
Èn a mai napig nem ettem pontyot.
Pénztárcámban sokáig öriztem egy Lajos pikkelyt, amit apám adott nekem, hogy soha ne legyen üres a bukszám.
Költözött a pikkely a gyerek tarsolyomból mindig tovább, mig egy szép napon sajnos eltünt.
De Lajos és az a szilveszter az emlékeim között egy aranykeretbe van foglalva.
Nincs Lajosról eredeti fényképem, de ez a ponty nagyon hasonlit rá.
