Télikert Liszt-múzeum

Montag, 19. Dezember 2011

Minden olvasómnak kellemes ünnepeket és egy boldog, egészséges és sikeres új évet kivánok.
Köszönöm a látogatásokat.

Donnerstag, 1. Dezember 2011

Legenda

A kisfiú megköszönte az ajándékokat.
Mint mindig, hasznos dolgokat kapott, de ebben az évben valami különlegest is: 2 könyvet, aminek nagyon örült.
Apja ellene volt az olvasásnak, mert jobban akarta, ha a majorságot átveszi valamikor.
Èdesanyja pedig jobban szerette volna, ha tanitó vagy pap lesz.

A kisfiú kiment a kamrába, és megtömte zsebeit finomságokkal, mert szerette volna, ha barátai is vele örülnek.
Megtalált mindent amit keresett és ment a havon át a pajta felé.
A pajta egy részében az állatok laktak.
Bement, megállt egy pillanatra és beszivta a széna illatát, a szalma és az állatok szagát.

Ott állt a két nagy muraközi ló, az új ökörfogat, a tehenek.......a gerendákon a tyúkok aludtak a büszke kakas felügyelete alatt, hátulról hallotta a kacsák es lúdak halk pötyögését.
Egy szalmakazal elött a nagy komondor aludt, mellette a macska.
Kioszotta ajándékait, és leült a kutya mellé.
Simogatta mind a kettöt, és lehunyta a szemét, mert tünödött.

Egyszer csak egy halk hangot hallott:
*Igen mióta az ökrök itt vannak, kevés dolgunk van, mi lesz velünk?*
A gyerek kinyitotta a szemét, és csodálkozva körülnézett.
Nem látott senkit, az ismert álltokon kivül.
Egy másik hang válaszolt:
*nem tudom, mert az én lábaim sem fiatalok már és az utolsó csikó sok erömbe került*.

A gyerek még jobban csodálkozott, de gondolta, csendben marad és hallgatózik tovább.
Az ökrök dicsekedtek az erejükkel, hogy nélkülük a paraszt nem tudta volna az egész munkát elvégezni.
A tyúkok karicsáltak, hizelegtek a kakasnak.
Ránézett elámulva a kutyára, aki megszólalt:
*igen, jó gyerek voltál legtöbbször, de néha nagyon megcibáltad a füleimet*.

A macska egyszerüen az gyerek ölébe mászott és csendben volt, mig a kisfiú az állatbarátai gondjait és örömét figyelte.
Tudta milyen sors vár egyik másikra, de úgy döntött, nem szól róla.

Egy idö múlva a macska óvatosan megdöfködte és ránézett gyönyörü smaragdzöld szemeivel:
*te tudod mi történik egyik másikkal?*
A kisfiú szomorúan bólintott, és egy pár könny csillogott szemében.
A macska hozzásimult, és mondta
*ne sirj, ök nem tudják és mi nem mondjuk meg nekik*:
A gyerek tovább hallgatta a társalgást, és valamikor csendben elaludt.

Èdesapja talált rá, a kutyához gömbölyödve, mellette a macska.
Felemelte és elindult a ház felé.
Ùtközben a gyerek kinyitotta szemeit, apjára nézett és suttogta:
*apám, én hallottam öket beszélni*.
Apja mosolyogva ránézett és felelte:
*tudom kisfiam, egyszer én is hallottam öket, mikor annyi idös voltam mint te most.*.

Ezt a legendát Tóth nagyapám mesélte nekem, aki falun nött fel.
Ott azt mondják:
*A szent éjjel azok akiknek tiszta a lelkük, megértik az állatokat, föképpen gyerekek.*
Èn ezt egy kicsit feldolgoztam.

© Bernhardt Judit