Facebook

Igen, Facebook.
mert vannak itt olvasóim külföldröl is, ideje lesz, hogy felhivjam figyelmüket a *Sopron anno* oldalra a Facebookon.
Sokan találkoztak ott, kinyitották kincsesládaikat, sok gyönyörü fénykép és képeslap a régi, vagy új,jelent meg Sopronról.
È sok kedves epizód lett leporolva.
Egymásra találtak sokan, akik gyerek, vagy fitalkorukból ismerték egymást.

Ezen úton akarok Mònikának , aki ezt az oldalt sok szeretettel és hozzáértéssel gondozza és vezeti, köszönetet mondani.

Sokan félnek bejelentkezni a Facebookra,szerintem teljesen ok nélkül, ez az oldal megéri, mert nagyon szép, és érdekes.
Sopron mindig jelen van, mindegy hova került valaki életében.
Nekem közel 40 év külföld után, még mindig hazamenést jelent, minden Soproni utam, mindig nagy örömmel indulok.
Amikor Bécsböl a vonat közeledik Sopronhoz, megrohannak az emlékek.
Amikor a régi bakterház mellett elmegy a vonat, már a lakásom kulcsa van a kezemben.
Lgszivesebben elorditanám magam, itthon vagyok.

tünödések

Ma egy kicsit szortiroztam itt, és úgy döntöttem, ezt az irást nyilvánositom.
Hamarosan, megyek haza, aminek nagyon örülök, mert kiváncsi vagyok, milyen lett Tüztorony restaurálva.

Sok mindent nem értek, sok *miért* marad nyitva.
Örültem, mikor Magyarország aláirta a Schengeni Egyezményt, bár sokáig tartott mig tényleg érvényes lett.
Jól emlékeztem az idöre, mikor én mint "külföldön élö magyar állampolgár", egy úgynevezett *konzuli* utlevéllel álltam a határon mint minden más külföldi, és vártam a vizumomra.
Tömény hülyeség volt, de boldog voltam, hogy a napi kényszer valuta beváltás rám nem vonatkozott.

Ugyanúgy büszke voltam, mikor az itteni hiradóban néztem, hogy nyitották ki a határkaput, és vágták el a szögesdrótot a határon.
Egy kb. 10 centis darab nálam  van.
Anyám félt, emlékezetében 56 merült fel és napról napra erösebben manifesztálódott.
Egy kicsit megnyugodott, mikor mondtam a telefonon, menjen el Bécsig, ott a repülötéren várja azonnal egy ticket, jön hozzánk.
De tulajdonképpen másra akarok kijutni.

Az egyik nagy *miért*-re.
Sopron a szozialista idökben a magyar könnyü;-textilipar egyik fontos központja volt.
Pamutipar, selyem-, szönyeg.-ruhagyár, mind fontos munkaadó volt a városban.
Mind ezeket az üzemeket felszámolták.
Milyen okoból?

Megyek a Rákóczi utcában, ott áll szomorúan az üres ruhagyár.
Igen, az interneten megtalálok mindenféle információt róla, mi volt régen, (leánynevelö intézet), majd üresen állt 1954-ig, utána lett a ruhagyár.
Fiatalkoromban nyáron néha megálltam ha az ablakok nyitva voltak, hallgattam a varrógépek kánonját.
Ha volt türelmem kivárni, volt egy bizonyos másodperc, amikor a varrógépek szinkronban daloltak.
Nem a párizsi divatdiktátorok ruháit varrták, hanem rendes hétköznapi dolgokat, megvehetö áron.
A 60. években elkezdtek divatosabbak lenni, divatbemutatókkal a Löver szállóban.

Olvastam, hogy egy 10 tagú társaság vette meg a 90. évek elején, és akkor kezdödött az exitus.
Eladták azok is, és most szálloda lesz belöle mélygarázzsal , látványfürdö, stb.
Meglátjuk.
`
Ugyanugy egy *miért* szememben, hogy felszámolták a másik gyárakat.
Èn nem politizálok, mert nem értek hozzá.
Nekem csak a józan eszem diktál kérdéseket.

Bevezették most a kommunális adót, a városnak nincs pénze.
Ha a gyárak meglennének, lehetne tölük is helyi adót szedni, mint ahogy ez más országokban is szokás.
Ezt *ipari adónak* nevezik, és a városoknak ez egy jelentös bevételi forrása.

Egy másik *miért* a vasúti állomás.
Öszintén szólva a mostani nagyon ronda, annak ellenére hogy valami hires valaki tervezte.
A patinás, régi szép épületet le kellett bontani??? nem lehetett volna az új árából szanálni?
A mostani betonkocka barátságtalan, (mint a személyzet), még egy újságot sem lehet venni.

Ott a régi zálogház az Ògabona téren.
Most egy kinai klumpert áruház.
Nem lehetett volna oda egy jobb céget betenni?

A Várkerület lassan üres, egyik üzlet zár be a másik után,
Egy szimpla ruhaakasztóért el kell menni a világ végére , valami bevásárló centrumba.


Nekem fogalmam sincs arról, hogy egy városnak hogy készitik el az évi költségvetését.

Gondolatok TV nézés közben és után

Otthon voltam újra.

Ma nem a múltról fogok irni.
Szükségem van a rendszeres hazalátogatásra, magyarul beszélni,könyveket venni és olvasni.
Igy szoktam otthon TV-t is nézni.
Kiváncsi vagyok a müsorokra, bár az én kis elöfizetö csomagomban nem tudok minden adót nézni.
Szeretem az egyik adón a régi magyar filmeket figyelni, mint múltkor is a fiatal Ruttkay Èvával és Bicskey Tiborral néztem egy filmet.

Utána ide oda kapcsolgattam, és egy helyen megállapodtam.
Valami tudósitó volt, többek között gyerekdalokról állt a fáma.
Megdöbbentem.
Egy kövérkés úr egy rosszul szabott öltönyben moderált, bejelentette hogy a következö pontban a gyerekdalok erotikus jelleméröl tárgyalnak.
Erotikus gyerekdalok szexuális tartalommal.

Elöször azt hittem, rosszul hallok.
Az elsö képeken óvodások énekeltek és játszottak.
Gondolom mindenki közülünk ismeri a “Búj búj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta” cimü madrigált.
Egy nagyon szigorú hölgy nagy szemüveggel kezdte elmagyarázni, hogy a meghajlitott ág, -aranykapu- a nöi nemi szerveket jelképezi, és az átbújás a nemi aktus.
Elöször hihetetlenül néztem, nem akartam elhinni , amit hallok, de a hölgy nagyon tudományosan beszélt,mondta, mondta-argumentált- és én???? Mea maxima culpa, elröhögtem magam.
Igen röhögtem, nem nevettem.
Amikor egy ovónö a saját nézetét is hozzátoldotta, már könnyeztem a vihogástól.

Mikor ennek vége lett, eltünödtem.
Mit énekeltünk, játszottunk és olvastunk mi gyerekkorunkban?

Eszembe jutott a *Kis kacsa fürdik* cimü dal, de ott a legjobb akarattal nem tudtam semmi szexuális utalást találni.
Inkább hogy a kacsa vendégmunkás valahol , és készül mamájához Lengyelországba, látogatóba.
Utána a *Boci, boci tarka* cimü müvön tünödtem, ami inkább egy sérültek himnuszának nevezhetö, mert a szerencsélen bocinak se füle se farka.
Valami jótekonyok varrnak neki egy gatyát, amit a hálátlan boci nem vesz fel, erre benyomják egy ágyba, ha tetszik neki, ha nem.
Úgyhogy ez inkább jótékonysági dal, bár egy kicsi eröszakkal, mert a boldogtalan fül-farok és gatya nélküli boci az ágyba lesz nyomva.

Kedvelt ének volt gerekkoromban, szezonálisan a *Nagyszakállu Mikulás, jó gyerek barátja*.
Ennél azonnal felfigyeltem,egy nagyszakállu ferfi, aki gyerekekkel barátkozik???
Gondolataim azonnal a pädophil irányba mentek, egy nagyszakállu férfi, aki cukrot rejteget a zsákjában??? Az ilyen bácsiktól óvott anyám mindig.
Hogy a Mikulás a cukrot az üres cipökbe teszi, nem mentség.
Ennek ellenére gondolom, hogy további gyerekek generációi minden hátsó gondolat nélkül fognak a nagyszakállúról dalolni.

Még több dalon töprengtem, persze nem jutott minden eszembe.
Ha arra gondolok, hogy ezeket-és még sokkal többet mi is énekeltük az oviban…ki rázott a hideg.
Pedig senki nem rohant oda egy másnemü társához és teperte le rögtön a homokozóba.

A *csiga-biga gyere ki* mü is mentes minden szextöl, ez is inkább jótékonysági dal, mert a szerencsétlen csiga kap ha kijön tejet-vajat, de közben vidáman ég a háza.
A *nyuszi ül a füben*, itt azonnal a mentöket kell hivni, mert a nyul nem ugrik.
Sajnos nem lehet a szövegböl megtudni a nyuszi nemét, lehet természetesen, hogy egy lánynyúl sunyit a füben, és egy nyuszifiúra vár,valami "erkölcstelen" ténykedés miatt.
Itt val már megint szexuális átvitel, ha nem is egyértemüen.

Folytathatnám a dalelemzéseket, de eszembe jutottak könyvek is.
Elkezdtem régi gyerekkori könyveim között matatni, anyám megörizte öket.
*Öreg néne özikéje* természetesen minden gyanú felett állt, mint a *Pöttyös Panni* cimü kriminális regény is.

Késöbb jöttek a pöttyös és csikos lányregények, akiknek iróik ugyanugy gyanú felett álltak-Szabó Magda a gyönyörü gyerek és ifjúsági könyveivel vagy Fehér Klára, hogy emlitsek egy párat.
Részben történelmi személyekröl szóltak, mint például Hugonnai Vilmáról,( az elsö magyar orvosnö), részben jókislányokról.
Bár több müben szó volt szerelemröl, gyerekek is születtek, de csak mellékesen, nem fö témaként.

Sokáig gondolkodtam, hogy most mi lesz.
Eltüntetik az ovodások repertoárjából azokat a dalokat, amikbe egy minimális szexuális árnyalatot lehet bele magyarázni?
Ènekek, amiket gyerekek generációi  gondtalanul vidáman harsogtak?
Kell ez a mondva csinált gondoskodás?? A ló másik oldalára átesni?
Nincs más gondja Magyaroroszágnak, kell ilyen mondvacsinált problémákkal foglalkozni???vagy ez elterelö hadmüvelet más gondok miatt???

Ha a mai TV müsorban pl. vasárnap reggel és délelött megnézem-és én megnéztem- a müsor kinálatot gyerekeknek, eláll az eszem.
Kezdve a hupikék szörnyszülöttektöl a japán mangákon át más eszetlen hülyeségekig, nem tudom engedném-e ma gyerekemnek ezt nézni.
Hozzá kell tennem hogy itt a német TV sem különbözik az otthonitól semmiben, a bárgyú, értelmetlen , néha félelmet keltö gyerekfilmek adásában.
Nem lenne jobb, a gyerekeknek meghagyni az ösrégi dalokat, és a TV hülyeségek vagy a computer helyett felolvasni, kirándulni menni, együtt játszani?gondolom a gyereknek etz több élmény lenne.

Elmenni a gyerekekkel az állatkertbe, megmagyarázni, hogy az állatok nem beszélnek emberi nyelven, nem hordanak se gatyát vagy szoknyát, ürhajós öltözéket vagy királyi palástot.
Nem laknak sem kastélyban vagy a világürben, nem esznek késsel és villával.
Hogy a dinoszauruszok nem kedves háziállatok, és millió éve kihaltak.és amikor még éltek,sokan közülük minden volt, csak nem barátságos.

De ez mind valami nagyon drágába kerül: idöbe.
Pedig meg lesz hálálva, egy kiegyensúlyozott gyerekkel, akinek van/volt gyerekkora.
Persze sokkal egyszerübb a gyerekeket a TV vagy computer elött parkolni, és magukra hagyni.

Inkább ilyeneken tünödjenek, és ilyent propagáljanak a nagyszemüveges hölgyek.

Minden olvasómnak kellemes ünnepeket és egy boldog, egészséges és sikeres új évet kivánok.
Köszönöm a látogatásokat.

Legenda

A kisfiú megköszönte az ajándékokat.
Mint mindig, hasznos dolgokat kapott, de ebben az évben valami különlegest is: 2 könyvet, aminek nagyon örült.
Apja ellene volt az olvasásnak, mert jobban akarta, ha a majorságot átveszi valamikor.
Èdesanyja pedig jobban szerette volna, ha tanitó vagy pap lesz.

A kisfiú kiment a kamrába, és megtömte zsebeit finomságokkal, mert szerette volna, ha barátai is vele örülnek.
Megtalált mindent amit keresett és ment a havon át a pajta felé.
A pajta egy részében az állatok laktak.
Bement, megállt egy pillanatra és beszivta a széna illatát, a szalma és az állatok szagát.

Ott állt a két nagy muraközi ló, az új ökörfogat, a tehenek.......a gerendákon a tyúkok aludtak a büszke kakas felügyelete alatt, hátulról hallotta a kacsák es lúdak halk pötyögését.
Egy szalmakazal elött a nagy komondor aludt, mellette a macska.
Kioszotta ajándékait, és leült a kutya mellé.
Simogatta mind a kettöt, és lehunyta a szemét, mert tünödött.

Egyszer csak egy halk hangot hallott:
*Igen mióta az ökrök itt vannak, kevés dolgunk van, mi lesz velünk?*
A gyerek kinyitotta a szemét, és csodálkozva körülnézett.
Nem látott senkit, az ismert álltokon kivül.
Egy másik hang válaszolt:
*nem tudom, mert az én lábaim sem fiatalok már és az utolsó csikó sok erömbe került*.

A gyerek még jobban csodálkozott, de gondolta, csendben marad és hallgatózik tovább.
Az ökrök dicsekedtek az erejükkel, hogy nélkülük a paraszt nem tudta volna az egész munkát elvégezni.
A tyúkok karicsáltak, hizelegtek a kakasnak.
Ránézett elámulva a kutyára, aki megszólalt:
*igen, jó gyerek voltál legtöbbször, de néha nagyon megcibáltad a füleimet*.

A macska egyszerüen az gyerek ölébe mászott és csendben volt, mig a kisfiú az állatbarátai gondjait és örömét figyelte.
Tudta milyen sors vár egyik másikra, de úgy döntött, nem szól róla.

Egy idö múlva a macska óvatosan megdöfködte és ránézett gyönyörü smaragdzöld szemeivel:
*te tudod mi történik egyik másikkal?*
A kisfiú szomorúan bólintott, és egy pár könny csillogott szemében.
A macska hozzásimult, és mondta
*ne sirj, ök nem tudják és mi nem mondjuk meg nekik*:
A gyerek tovább hallgatta a társalgást, és valamikor csendben elaludt.

Èdesapja talált rá, a kutyához gömbölyödve, mellette a macska.
Felemelte és elindult a ház felé.
Ùtközben a gyerek kinyitotta szemeit, apjára nézett és suttogta:
*apám, én hallottam öket beszélni*.
Apja mosolyogva ránézett és felelte:
*tudom kisfiam, egyszer én is hallottam öket, mikor annyi idös voltam mint te most.*.

Ezt a legendát Tóth nagyapám mesélte nekem, aki falun nött fel.
Ott azt mondják:
*A szent éjjel azok akiknek tiszta a lelkük, megértik az állatokat, föképpen gyerekek.*
Èn ezt egy kicsit feldolgoztam.

© Bernhardt Judit

Lajos

Ki volt Lajos??? mielött elárulom, másról is kell irnom.

Anyám kitünöen fözött, nagyszerü ebédek-vacsorák kerültek az asztalunkra.
Ezt a szenvedélyét a hétvégén és ünnepnapokon tudta teljesen kiélni, hétközben apám a gyárban, én anyámmal az intézetben ebédeltünk.
Zelleres krumplisalátája, fokhagymás-füszeres tejben pácolt sültje- mérföldkövek voltak a kulináris izlésünk kialakitásában.

Az akkori közellátás sok kivánni valót hagyott, de anyám mindenböl valami nagyon izletes ételt varázsolt.
Szerettem a konyhában sürögni, segiteni, figyelni hogy készül a különbözö nyersanyagokból mindaz a finomság  amit délben tálal és tanultam.
Sok hasznos tippet és receptet mondott- mutatott anyám és nagyanyám, amiknek ma is hasznát veszem.
Csak ha mosogatni kellett akadt mindig azonnal megirandó leckém, amit sajnos elfelejtettem.

Szüleim sokszor hivtak vendégeket, szerették a társaságot.
Az 50-es és 60-as évek elején nem is voltak nagy lehetöségek Sopronban szórakozni járni.
Egyik kedvelt hely a Várkapu volt, ahol ma egy bank van.
Gyula néni zongorázott ott, kellemes hangulatu hely volt, mesélte el anyám.
Késöbb megnyilt a Löver szálló, annak bárjával bövült a mulatási választék, a SZOT üdülö bárja mellett.

De a legjobb bulikat privát rendezték.
Születés és névnapok, szilveszter, vagy csak úgy összejöttek.

1959? 60? volt?? már nem tudom pontosan.
Anyámék meghivták barátaikat nálunk szilveszterezni.
Már hetekkel elöbb elkezdödtek a beszerzések, úgy élemiszer mint ital szektoron.
Bort beszerezni nem volt nehéz, a poncichtereknél mindig lehetett kapni.

Anyám megtervezte a menüt, szendvicsek, édes és sós apróságok, éjfél után korhelyleves.
Ùjév napján pedig a barátokkal együtt egy pontyebéd.
Apámra maradt a ponty beszerzés feladata, amit sikerrel végrehajtott.
Megvoltak a szükséges ismeretségek, titokzatos források, amire annak idején sok szempontból szükség volt.
Jött haza egy bölöm nagy vödörrel, amiben egy nagy ponty ült.

Lajos.
Èn neveztem el Lajosnak, mert szerintem hozzá semmi más név nem illet, és úgy nézett ki mint egy Lajos.
Apám elöször meghökkent a név miatt, imádott bátyját hivták Lajosnak.
Kislányom, hasonlit ez a hal Lajos bácsira??? kérdezte tölem.
Közöltem vele, hogy nem, Lajos bácsi sokkal jobban néz ki, de ezt a halat egyszerüen Lajosnak hivják.
Apám ismerte anyám és az én mániámat, mindennek nevet adtunk, úgyhogy belegyezett.
Nevetve mesélte anyámnak a konyhán, hogy új albérlönk van, Lajos.

Lajos beköltözött a fürdökádba, hogy utolsó óráit méltóan tudja leélni.
Bejártam rendszeresen ellenörizni, hogy Lajos jól van és kenyérmorzsákkal tápláltam.
Akartam meleg vizet ist a kádba engedni, hogy Lajos ne fázzon, de szüleim elmagyarázták hogy élnek a halak, és a Fertö tónak nincs központi fütése.
Anyám duhogott egy kicsit, hogy a fürdökád lassan úgy néz ki mint egy disznóól, de engem nem lehetett Lajostól eltávolitani.

Bevittem kis gyerekszékemet, és több rendbelileg akartam Lajost simogatni, mig apám megmagyarázta, Lajos egy hal, és nem kutya vagy macska.
Lajos nem volt játszani vagy simogatni való állat sajnos, de kökeményen öriztem.

Elérkezett szilveszter napja, anyám a konyhában sürgött-forgott nagyanyámmal.
Nagyanyám legendásan jó és gyönyörü palacsintát tudott sütni, anyám azokat megtöltötte sonkával-sajttal és füszeres sült vagdalt hússal, a többi finomságok között.
A tüzhelyen lassan rotyogott a korhelyleves, inycsiklandozó illatok szálltak mindenfelé.
Persze én elcsentem néhány palacsintát, gyorsan bekentem baracklekvárral és stikában gyorsan felfaltam.
A palacsinta fogyasztás a fürdöszobában történt, és én többrendbelileg megpróbáltam Lajost rábeszélni, kóstolja meg ö is a finomságot.
Valahogy nem szerette a baracklekvárt.

Ültem székemen és majszoltam, közben gondolkodtam.
Fö gondolatom volt, mi lesz Lajossal.
Teljes mértékben tisztában voltam a ténnyel, hogy Lajost meg kell gyilkolni, mert egy élö ponytyot nem lehet elkésziteni.
Ez a gondolat nekem egyáltalán nem tetszett.
Bementem apámhoz a szobába és megkérdeztem, mi lesz Lajossal?? ki öli meg?
Apám summázott, el akarta a figyelmemet terelni a Lajos-gyilkosságról, de nem sikerült.
A végén kinyögte, hogy Lajost sajnos ki kell végezni, mert egy élö halat minden belsöséggel nem lehet megfözni.
Erre én hatalmas zokogásba törtem ki, apámat hóhérnak neveztem, minden undok jelzöt ami eszembe jutott rámondtam.
Orditásomra bejött anyám és nagyanyám is a szobába, anyám rögtön sejtette honnan fúj a szél.

El kell mondanom, hogy gyerekkoromban szünet nélkül hordtam mindenféle állatokat haza.
Egyszer egy kétbevágott giliszta feleivel érkeztem, és addig nem nyugodtam, mig a szerencsétlen giliszta mindkét sebesült végére nem került ragtapasz.
Utána levittem a Lizi néni kertjébe, és sok szerencsét kivánva elengedtem a kétrészes gilisztát.
Télen egy nagy kartonban az erkélyen Lincsi a sünddisznó aludta át a telet.
Gyüjtöttem az avart a Deák téren, hogy meleg kuckója legyen, és kikönyörögtem anyámtól egy régi törölközöt, ami Lincsi kényelmét kellett hogy szolgáljon.
Lincsi hálából egy pár nagyon elszánt bolhát ajándékozott nekünk.
Szobám ablaka elött mindig volt madáretetö, télen órákon át figyeltem a cinkéket és más kosztosokat.

De visszatérek Lajosra.
Szilveszter reggel Lajos újra beköltözött a vödörbe, apám befütött a fürdöszobába tisztálkodás miatt.
Anyám morogva sikálta a bemorzsázott kádat.
A fürdés után bekerült a ponty megint a kádba, én azonnal vittem székemet.
Szobámban már kikészitettem egy könyvet, amit Lajos mellett akartam olvasni.
Ùgy gondoltam, egész éjjel vigyázni fogok a halra, nehogy megöljék mig alszom.

Este jöttek a vendégek.
Ettek, ittak,beszélgettek- vidámak voltak.
Nálunk akkor egy bérzongora állt az egyik szobában, az én tanulmányaim miatt döntöttek igy szüleim.
Anyám zongorája nagyanyáméknál volt, apám szerint igy nekem könnyebb volt gyakorolni.
Ha gyakoroltam, mert inkább mindenféle slágereket próbáltam zongorázni.
Anyám egyik kollegája kitünöen játszott, ö szolgáltatott zenét, tudtak a felnöttek táncolni.
A zongora szünetekben bekapcsolták a rádiót.
Kellemesen szórakoztak, én pedig egyre álmosabban olvastam a meleg fürdöszobában.
Valamikor éjfél után apám bevitt ágyamba.

Másnap reggel a boldog újév kivánságok után rohantam a fürdöszobába,ahol Lajos úszta köreit a kádban, amennyire tudta.
Egy kicsit szük volt.

Ùgy 9 óra felé észrevettem, hogy apám a pincéböl egy hasáb fát hozott.
Letette az elöszobába, egy darabig anyámmal suttogott a konyhán és bejött hozzám.
Megkérdezte, nem akarok átmenni a szomszédba boldog  újévet kivánni.
Elöször igent mondtam, de aztán eszembe jutott, ez egy elterelö hadmüvelet.
Engem kell eltávolitani a Lajos gyilkosság szinhelyéröl.
Nem mentem, és megmondtam apámnak kerek perec, tudom miért menjek el.
Apám elkezdte magyarázni, hogy délben megint vendégek jönnek ebédre.
Erre én kökeményen szemébe mondtam, jöjjenek nyugodtan a vendégek, de Lajost nem fognak enni.
Egyenek rántottát vagy palacsintát, van még .

Anyám a konyhán màr mindent elökészitett a Lajos-fözéshez.
Lajosnak egy zöldséges ágy lett volna az utolsó nyugvó helye, úgy akarta anyám a sütöben párolni.
Egyre késöbb lett, én elszántan vitatkoztam apámmal a fürdöszobában, és nem voltam hajlando kimenni onnan.
Apám többször kiment a konyhára, tudóstani anyámat a Lajos-ügyröl.
11 óra körül megadták magukat.
Anyám elkezdett rögtönözni a vendégeknek, volt még egy és más a hütöben.

12 órakor megérkeztek az elsök.
Apám nevetve mesélte, nem lesz ponty.
Nem zavarta ez a vendégeket különösebben, mert ismerték anyám fözö tehetségét.
Finom ebédet tálalt anyám, és Lajos ez idö alatt a kádban élte életét.
Egyik vendég megkérdezte, mi lesz most a hallal.

Ùjév délutánján egy furcsa menet hagyta el a Pázmány utcát.
Elöl apám és én a vödörrel, amiben Lajos ült.
Természetesen eljöttek velünk a vendégek is, egy kacagó menet ment a buszmegálló felé.
Kimentünk a Tómalomra, ahol Lajost ünnepélyesen elengedtük.
Nagy csobbanással ment be a vizbe, és én azonnal megsértödtem, hogy ez a hálátlan hal még meg sem köszöni, hogy életben maradt.
A napot nálunk fejeztük be, egy szép, vidám estével.
Èn voltam a föhös, mint a Lajosok örangyala.

Bekerült ez a szilveszter a családi történetek sorába.
Èn a mai napig nem ettem pontyot.
Pénztárcámban sokáig öriztem egy Lajos pikkelyt, amit apám adott nekem, hogy soha ne legyen üres a bukszám.
Költözött a pikkely a gyerek tarsolyomból mindig tovább, mig egy szép napon sajnos eltünt.
De Lajos és az a szilveszter az emlékeim között egy aranykeretbe van foglalva.
Nincs Lajosról eredeti fényképem, de ez a ponty nagyon hasonlit rá.

Sport

Egy fényképpel kezdem.

Ezen a képem apám látható mint fiatal ember-jobbról a 4.- mert ö aktivan sportolt fiatal korában, és a sport az én életemben ist nagy szerepet játszott.
Sopronban nagy sportolás folyt több sportágban.
Hogy ezek a sportolók apám fényképén melyik egyesületben voltak, sajnos nem tudom.
A szigorú edzö a sétabotjával mindig megmosolyogtat.

Már az iskolában nagy súlyt helyezett a szozialista nevelés a sportolásra-Mens sana in corpore sano -Ép testben ép lélek volt a mottó.
Elsö találkozásom sporttal 4 éves koromban zajlott le a Löver uszodában.
Tóth nagyapám nem avatkozott soha bele az unokái nevelésébe, egyetlen egy kérése volt a lányaihoz, ami unokáit illeti.
Tanitsanak meg minket unokákat már csepp korunkban úszni.
Mind a 3 lánya (anyám és 2 testvére) megtanult úszni, majdnem korábban mit járni.

Nagyapámnak ez a kérése egy drámai élményére volt alapozott az 1. világháborúból.
Leirtam másutt már, hogy ö egy lovas ezrednél szolgált.
Egy alkalommal át kellet a csoportjának egy folyón úszni, ami lovakkal tulajdonképpen nem nagy ügy.
Csak akkor, ha a folyó egy kicsit megvadult a sok esö miatt , a lovak idegesek az ágyudörgéstöl, és a katonák egy része nem tud úszni.
Igy volt ez akkor, és nagyapám szomorú tehetetlenséggel látta, hogy fulladtak vizbe több bajtársai, mert nem kapaszkodtak meg a lóban és mert nem tudtak úszni.

Apámmal indultam az uszodába.
Gondolom korombeliek közül sokan emlékeznek még Szigi bácsira, az úszómesterre.
Szigorú volt mint úszomester, szerette a gyerekeket és pillanatok alatt megtanultunk úszni.
Valami atavizmus a génjeim között elrendezte, hogy szeressek vizben lenni, de tanuljam meg a viz tiszteletét, respektáljam ezt a hatalmas öseröt amivel és amiben minden kezdödött évek milliójával ezelött.
Ez  késöbb az elsö találkozásomnál a tengerrel jól jött.

Apám jól ismerte Szigi bácsit, ültek a medence szélén a padon és társalogtak, miután Szigi bácsi elengedett-tudsz úszni, mehetsz a mély vizbe-szavakkal.
Mentem a mély vizbe, elöször  az Löver uszodában, késöbb többször az életben.

Anyám soha nem volt ideges ha egyedül mentünk a nyári szünetben uszodába, tudta, hogy Szigi felügyelete alatt nem történik semmi balhé.
Ùgy is volt, mert Szigi pillanatok alatt elkapta és gatyába rázta a rendetlenkedöket.

Sopronban több uszoda volt a Löveren kivül.
A pamutiparnak és az egyetemnek saját uszodái voltak, volt még a Sport uszoda, a Tómalom.
Nekem a Löver uszoda volt a többi Pázmány utcai gyerekkel együtt a fö helyem, bár néha váltogattunk is.

Ùgy 13-14 éves lehettem, amikor valami föfejesek apámat megkérdezték, nem akar engem beadni valami sportiskolába.
Koromhoz képest magas voltam, és Szigi szerint jó stilusban úsztam, föleg mellúszásban.
Szigi hivta fel valami fömuftik  figyelmét rám, ezért kérdezték meg apámat.
Apám megköszönte a figyelmüket, de nem adott be sehova.
Èn akkor már elkezdtem kosarazni, és apám szerint az elég az iskola és más mellett.
Mai fejemmel tudom, hogy féltett.
Tudta mi történik a kulisszák mögött doping, stb. szempontból.
Sajnos ez igy volt,  mert a szocialista sportolóknak felsö utasitásra mindig az elsök között kellet lenni, mindegy milyen áron.

A nyári szünetben megtanultunk teniszezni Vörös Józsefnél, aki késöbb a nöi kosarasok edzöje-igy az enyém is- volt a textileseknél.
Kosárlabda edzéseink többször  akkor Rákóczi sporttelepen voltak, és Konrád Kálmán felengedett minket a teniszpályára is játszani.
Bár néha csak közönség voltunk, ha pl. Orbay Cila teniszezett.

Voltak nagyszerü tornatanárok az iskolákban.
Elemiben Mezösi Miska, gimnáziumban Patyi Matild, a Szécsenyi Gimnáziumban Krasznai Ferenc.
Mezösi tanár úr a kézilabdát favorizálta.
A soproni kórház egyik mai föorvosnöje állt a kapuban, hatalmas vetödésekkel kapta el a labdákat.
Sajnos nem emlékszik már rám, (vagy nem akar), pedig mi mindig megcsodáltuk, és megpróbáltunk neki gólt dobni. Néha sikerült.
Együtt nyomtuk a padot 8 éven át.

Gondolom "Gatyára", az akkori Berzsenyi Gimnázium tornatanárára minden én korombeli emlékszik, mea maxima culpa, nekem ö Gatyaként vésödött be az emlékezetembe.
Remélem nem veszi senki ezt zokon, mert nem tiszteletlenségböl irom, hanem egyszerüen nem emlékszem rendes polgári nevére.

Kosárlabda.

Ez egy külön fejezetet érdemel.
Az egyik legaktivabb és legsikeresebb sportág volt Sopronban.
Ma is nagy szerepet játszik, ahogy az otthoni sajtóban olvasom.

Apám a Textiles Sportolók kosárlabda szakosztályát vezette.
Igen,akkoriban  minden sportág szakosztályokba volt beosztva.
Többen kezdték apámnál és Zombori Pistánál  (Zsoli bácsi) a karrierjüket.
Pista az edzö volt annak idején. és maradt sok évig.
Rozmár bajuszát ma ist látom magam elött, és emlékszem jó humorára.
Gyerekfejemmel egyszerüen szerettem, mert ö ist szerette a gyerekeket és fiatalokat.

Arra is emlékszem, mikor megnyertek a fiúk valami bajnokságot.
A pamutipar legendásan ronda-öskori buszával, a *Kék Villámmal* voltak úton, már nem tudom hol.
Èn anyámmal már az igazak álmát aludtam vasárnap éjjel, mikor furcsa zajokra és éneklésre ébredtünk fel.
Gyorsan felvettük köpenyünket, és álmosan botorkáltunk ki az elöszobába.
Az a látvány ami ott volt-még ma is elkezdek nevetni, és nagyon nehéz leirni, mert annyira komikus volt az egész.

Apám a konyhában állt, anyám nagy, 15 literes lekvárfözö fazekában sütött 20 tojásból rántottát, Zombori Pista a lépcsön ült Szép Tónival és daloltak, elöttük egy nagy demizson bor.
Sajnos már arra sem emlékszem, ki volt ott a fiuk közül, de szép kórus szólt a lépcsöházban.
Több szomszéd felébredt a dalolásra, és a végén egy igazi lépcsöházi party lett az egészböl.
Csak a rántotta volt kevés, anyám kent gyorsan nagyobb mennyiségü zsiros kenyeret.

Apám mint mindent, a kosárlabda csapat vezetését, ügyeinek rendezését nagyon komolyan vette.
Mindig figyelte a fiatalokat, új tehetségeket keresett, és talált.
Egyik felfedezése?? nem, felfedezni nem kellet, hiszen szomszédok voltunk a Pázmány utcában- a ma már legendás hirü Orbay Laci, aki nekem a mai napig Cila maradt.
Apám vitte Cilát a textilesekhez, ahol kb. 15 éves fejjel kezdte pályafutását.
Záray Karcsi, Varga Sanyi,Bakonyi Gabi, Takáts Péter és többen-mind apámnál es Zsoli bácsinál kezdték.......késöbb átváltottak a SMAFC -hoz.
A SMAFC meccsek látogatása majdnem kötelezö volt , még akkor ist, ha más egyesületek tagjai voltunk.

Èrdekes volt a 60.évek második felében a nagy internacionális kosárlabda találkozó, az egész a Rákóczin zajlott le.
Svéd, olasz, lengyel, osztrák stb. csapatok játszottak .
Mi lányok természetesen a legszebb ruháinkat öltöttük fel, és kiváncsian figyeltük az egészet.
Néztük a svéd és olasz játékosokat, mintha egy másik bolygórol jöttek volna.
Osztrákokat láttunk eleget a hétvégén az ABC-ben.

Èn szerettem kosarazni,de hamar beláttam, hogy magas termetem ellenére vannak nálam sokkal tehetségesebbek.Az úszáshoz a mai napig hü maradtam.
Fiam ist sportol, teenager korában megtanult kitünöen lovagolni és vivni, az iskolai sport mellett.
Itt én voltam a háttérben, mert véleményem szerint mindent alaptól kell rendesen megtanulni, különben nem ér semmit.
Lovagolni például szép és jó, de tessék a lovat és az istállót is rendben tartani.

Olyan sokan jutnak eszembe, aki gyerek és fiatal koromban aktivan kosaraztak, és apámon keresztül az életünkhöz tartoztak egy bizonyos fokig.........Erdész Nándi, Papp Zoltán (keresztapám, anyám testvérének férje), Weisz Csöpi, Zombori Pista, Gócz Pepi,Nyul Sándor, Bakonyi Gabi,,, hogy egy párat emlitsek.
Többen közülük késöbb mint játékvezetök müködtek.

Ezt a fényképet édesapám iróasztalában találtam sok másik fotóval együtt.
Talán igy emlékszik egyik-másik sportoló apámra is.
Sokat tett a soproni sportéletért a maga módján, kár hogy elfelejtették.

Ezen az úton szeretném Záray Karcsinak meg köszönni, hogy segitett nekem megtalálni a fényképen, ki kicsoda, mert egyik másik név nekem hiányzott.
Köszönet képpen mindjárt elcseréltem öt G.Nagy Bélával, ne haragudj Karcsi.

Tessék a fényképekre kattintani megnagyitás céljából.
Ha valaki neheztel azért, hogy leirtam nevét- tessék egy rövid kommentárt irni.
Azonnal el fogom távolitani.