Vannak napok, amikor az öregedésröl gondolkodom.
Néha viccböl mondom, hogy olyan korban vagyok,amikor a nök elégetik a születési bizonyitványukat, és inkább saccoltatják magukat.
Ami sajnos néha mellémegy.
Utolsó születésnapomon jöttem rá, hogy most én is öregszem feltarthatatlanul, és annak ellenére nem tudok semmit arról milyen az öregedni vagy öregnek lenni.
A mai világ teljesen az fiatalság jegyében él, minden erre van berendezve.
Èn eddig mindenkinek ott voltam, ápoltam, kisértem az utolsó pillanatig, vigasztaltam, neveltem gyermekemet.
Tulajdonképpen az öregségre, a halálra fel kell készülni.
A félemeket legyözni.
Nekem nem kell mindenáron fiatalnak kinézni-ami ritkán sikerül-, hanem méltósággal és szépen szeretnék megöregedni.
Egy idös vagy öreg ember ist tud még nagyon sokat adni.
Most elkezdem új fejezetemet feldolgozni-az öregedést.
Remélemn sikerül úgy, ahogy gondolom.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen